Névre szóló személyes körlevéllel fordult április
20-án Pásztor István, a Vajdasági Magyarok Szövetségének (VMSZ) elnöke a
vajdasági magyar választókhoz. (Ez is azt igazolja, hogy a pártnak mégiscsak
lehet valamiféle adatbázisa. Hogy ez törvényes-e vagy sem, az külön kérdés
lehetne.)
A VMSZ óriási választási plakátjai és a sajtóban
megjelent hirdetések bizonyára nem kevés pénzbe kerültek. Nem lehet olcsó
mulattság a – kitudja hány ezer címre küldött – levél sem. Most az a cél, hogy
meglegyen a „százezer szavazat”, amire Pásztor számít. Kerül, amibe kerül.
No, de lássuk miről is szól, illetve miről nem
szól a Nemzettársaknak címzett (50 soros) levél?
Már a VMSZ-nek a (levél elején is feltüntetett)
választási jelszava, „Vajdaságért – egy normális Szerbiában” sem felel meg az
elvárásoknak. A jószerivel semmitmondó szlogen ugyanis arra utal, hogy a
VMSZ-nek Vajdaság (névelő nélkül) a fontos, nem pedig az itt élő magyarok.
Pásztor elismeri, hogy pártja „nem járt
maradéktalanul sikerrel, mert nem teljesült minden abból, amit négy éve
elvállalt”, majd arra panaszkodik, hogy ehhez „nem voltak meg a partnerek”.
Arról azonban már nem számol be, hogy mi az, amit sikerült elérni, és mi az,
amit nem.
A vajdasági magyarok vonatkozásában a pártelnök a
„legmélyebb, ma is sajgó sebek” közül csak kettőt említ, „amit a Tadić vezette
Demokrata Párt és fáklyahordozói – a ligások, gések, szociáldemokraták –
szégyentelenül végigcsináltak”: Az egyik, hogy „kimondták és végigvitték a
törvénykezésen a magyarok újbóli megbélyegzését, háborús bűnösként való
megnevezését”, a másik pedig, hogy „megtartották a miloševići körzethatárt”. Mindkettő
súlyosan érinti az itteni magyar közösséget, ami már magában is elegendő az eddigi politika sikertelenné
minősítéshez. (Említi ugyan még „Szabadka és Zenta esetét”, csak éppen nem
tűnik, hogy milyen vonatkozásban.)
A VMSZ-nek nem sikerült elérni, hogy a 2011.
október 6-án hatályba lépett szerb vagyon-visszaszármaztatási és kárpótlási
törvénybe ne kerüljön be az 1944 őszén a csúrogi, zsablyai és mozsori
magyarokra kimondott kollektív bűnösség elve, sőt még ki is kiterjesztették
azt.
A magyar közösség politikai, gazdasági, művelődési
és egyéb módon való megosztása 1992 óta folyamatosan tart, amikor a szerb
kormány rendelet hozott, amellyel három magyar többségű községet, Adát, Zentát
és Magyarkanizsát – kiragadva azokat az addigi természetes etnikai, gazdasági,
valamint földrajzi környezetből – a nagykikindai körzethez csatolt.
A VMSZ „sikereihez” tartozik az is, hogy a bíróságok és az ügyészségek székhelyéről és területéről
szóló 2008. december 22-i törvény megszüntette, pontosabban „bírósági
egységekre” fokozta le – a nemzeti megmaradás szemszögéből nézve hat kiemelten
fontos magyar többségű községben (Ada, Csóka, Magyarkanizsa, Óbecse, Topolya és
Zenta) – a községi bíróságot.
És akkor még nem is említettük, hogy folyamatosan
csökken a vajdasági magyarok száma a tartomány népességében, növekszik a
munkanélküliek és a szegények tömege. A magyar
tannyelvű osztályok száma az általános iskolákban a 2011-2012-es iskolaévben
28-al, a tanulók száma pedig 235-el kevesebb, mint egy évvel korábban. A tartományi közigazgatásban
foglalkoztatottak között mindössze 6,43%-a magyar (a lakosságban 14,28), stb.
Minderről persze Pásztor levelében nem történik említés.
A levél második fele
valójában választási szólamokból és ígéretekből áll. Például, hogy „számunkra
létfontosságú, hogy meghatározó többségben legyünk az önkormányzatokban”, hogy „tudunk
és akarunk dolgozni”, valamint hogy az elnökválasztás második körében „az fog
győzni, akit mi támogatunk. Mi azt fogjuk támogatni, aki elfogadja a
programunkat”.
Pásztor egyezkedései Boris Tadić
(lemondott) szerb elnökkel a vajdasági magyarok számára sajnos nem hozták meg a
várt eredményeket a körzethatárok visszaállítása, a kollektív bűnösség elvének
és a bíróságok megszüntetése stb. tekintetében. A VMSZ elnöke az elmúlt négy év
alatt, az üres ígéreteken kívül, nem tudott semmi érdemlegeset felmutatni a
vajdasági magyarok helyzetének javítása és jogainak hatékonyabb megvalósítása
területén.
A levél tehát nem arról szól, amit a
vajdasági magyar szavazók elvárnának. Ezért
mindenkinek el kell gondolkoznia azon, hogy Pásztornak és a VMSZ-nek újabb négy
évre bizalmat szavazzon-e?
Bozóki Antal
Újvidék, 2012.
április 28.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése